Kocogunk
A kutyám szeparációs szorongástól szenved, mivel az ebek falkában mozognak és nem érti, minek megyünk dolgozóba. Valószínű, sok rossz tapasztalata van, így duplán fél, hogy elhagyjuk. Amíg egyedül van otthon, szétszed, amit ér: növények földet fognak, szétlapulnak, fekhely darabokban, faforgácsok, tappancs nyomok...
Ennek okán hétfőn volt nálunk tréner néni, Eszter. Felmerült, hogy reggelente kocognék a kutyával (nekem sem árt), talán jobban lefárad és nem rombol oly' mértékben. Elég béna kis "edzés" kerekedett, de utána egyből a helyére ment, összekucorodott. Az eredmény: nincs rombolás. Ezentúl már nap elején felesleges energiák és feszültségek levezetése!
(Nagyon szép volt ma reggel a felhőzet, sajnos képen nem jön át annyira.)
1 komment
